Rockenbauer 130

Ezt a túrát ,,kutyaharapás szőrivel” módon szerettem volna csinálni, ahogy illik. Telekocsi, böszme  nagy hátizsák, kolesz, padlón alvás, haverok buli, kanna. 

Mindebből az alvás hibádzott csak, mivel az izgalom és a jó társaság sokaknak nem hozott álmot a szemére. Mikor sikerült elaludni, valaki úgy horkolt két méterre, mintha egy aggregátor mellett feküdtem volna. 

A felkészülésemet kicsit megbonyolította a pár hete megkezdett cukor tilalmi diétám, így igyekeztem ,,barátságos"szénhidrátokkal készülni, de valahogy a túra alatt mégis csak megenyhültem, és csúszott a kóla meg a zsíros kenyér is, adtam a lúgosításnak rendesen. Alkut kötöttem magammal, hogy erre a hétvégére felfüggesztem a böjtöt.

Beszámolókban olvastam, hogy valamiért ezt tartják az egyik legkeményebbnek, a kérdés már csak az volt, mikor fogok rájönni, hogy miért. Azt hiszem a megvilágosodás olyan 55 km után jött el.

Az ember azt gondolja, ez csak egy dombság, nem kell magasra mászni, főleg sík. A főleg sík végeláthatatlan egyeneseket jelentett, paplan méretű pocsolyák közt, unalmas erdei kerítések mentén, vagy nyílt terepen, rekkenő hőségben.  A ,,kis” dombok pedig gondoskodtak arról, hogy az ember izmai egy pillanatra se tudjanak pihenni. Semmi szerpentin, minek az, direktbe másszuk át az összes puklit. Egy nagy hullámvasút volt az egész.

Az újonnan vásárolt légiós sapkám nélkül bizonyára pecsenyére sültem volna. Az árnyasabb szakaszokon két méter magas csalán lengedezett. Az élmezőny  nem lesz reumás egy darabig, az is biztos. A szúnyogok az erdőben szívták a vérünket nagy erőkkel, a réteken és földeken pedig harcos böglyök haraptak, hogy eltereljék a figyelmünket egyéb bajainkról. Egy napraforgó földön megelégeltem az egyik undok bögöly marásait, és olyan lézerkardozást vágtam le a túrabotommal, hogy Yoda biztos megdicsért volna érte.  Mindezek ellenére az erő a bögöllyel volt, úgyhogy elfutottam. A futás mindig jól jön.

Apropó futás. Futócipőben indultam, kár volt... Az elmélet miszerint,,jól kapar majd a sárban és belefutok majd, ahol senki se lát „ bevált, azonban a sarkamra akkora vízhólyagokat gyártott, hogy kisebb műtéti beavatkozásra volt szükségem Hahóton (40km), Rádiházán (60km) pedig áldom az eszemet, előre küldtem egy túracipőt, onnantól már minden jó lett volna, de akkor már helyenként külön életet élt a bőröm. Hogy miért nem indultam a túracipőmben? Azért, mert őszi – tavaszi, és nem 38 fokra való. Sajnos mostanában már nem volt könnyű túracipőm, mert futok inkább. Nem is lett volna ezzel gond, de a cipő méretet futáshoz választottam és nem túrázáshoz. Ennyi volt a történet, szóval egy ideig ragasztgattam, aztán jött az ,,inkább le se veszem, ne is lássam technika. „ A futó cipő miatt persze megkaptam a szokásos standard ,,ilyen cipőben futni kellene” illetve a ,,ha nem futsz, miért öltözöl futónak” kritikákat. :) Vicces válaszokkal szoktam készülni, de most jogosnak éreztem a pontot. Meg is büntettem magam a túra végén ezért.

Azt az időt, amit a hólyagok elvettek tőlem, azt visszakaptam a felkészüléssel. Márton Daninak köszönhetően nagyon tudtam, hol kell figyelni a jelzéseket, hol szoktak a rutinosak is elkavarni, így szinte csoda számba ment, de egyszer se tévedtem el. :) 

A hangulat a pontokon feledtette az ember nyomorát, fárasztó humor, (,,Hosszú táv, rövid ital” ) és település szóviccek röpködtek, legtöbbször Bázakerettye  kapott új nevet. ,,Bázarekettye, Bázaketyere, Bázafittyfene”…és hasonlók. Én még a depós zsákomra is rosszul írtam majdnem.

A jelzések szerintem nagyon jók voltak. Az itiner is nagyon szép színes volt az idén, szóval ezzel nem volt gond.

Lement a nap, de a 100 % páratartalom maradt, úgy éreztük magunkat, mint a pálmaházban.  Ugyanúgy izzadtunk, mint nap közben. Kétszer váltottam felsőt, de fél óráig tartott a jó közérzet. Egyszer belevilágítottam egy hatalmas róka képébe, de én tojtam be, nem a róka, úgyhogy megint futásnak eredtem. A futás mindig jól jön. A sötét szakaszon együtt meneteltem három sráccal, kicsit ők zárkóztak fel az én tempómhoz. Besoroltak mögém, tartották a tempót, hülyéskedtünk, gyorsan teltek az órák. :) Egyikük rákattant a sótablettámra. :) Adtam neki egyet, aztán óránként jött kérni. :) Cuki volt nagyon. Kicsit hajtottam őket, mire közölték, hogy hozzá vannak szokva ehhez a bánásmódhoz, mert otthon is ez van. :) Nagyon kellett röhögni. :) Pihenésnél ha felálltam és cihelődtem, már jöttek ők is.  Aztán végül 110 körül szakadtunk el egymástól. Mikor kiszámolták, hogy a hátra lévő időt hány óra alatt akarják megtenni, rosszul lettem. Fáradt voltam, álmos voltam, fájt a talpam rohadtul, mégis időnként bebólintottam, belassultunk, az önuralmam fogytán volt így kocogni kezdtem, ott hagytam őket. Kicsit sajnáltam, bíztam benne, hogy nem fognak megharagudni. Nem akartam még négy órán keresztül kínlódni, és már egyre melegebben sütött a nap is. Bozóttól ugye megtanultam, hogy amikor már nagyon eleged van, akkor kell elkezdeni futni, úgyhogy kocogás, zombi üzem, víz elfogyott, akkor jött számomra a neheze. 

A futó cipőben gyalogoltam, a túracipőben meg futottam. :D Hááhháááá! Na, most mondjátok meg, hogy mi vagyok! :o))

Egy nagy marha vagyok, az az igazság. :)  Na mindegy. Utolsó 5 km aszfalton, tűző napon, rohad a láb, na, akkor tettem be a fülembe a fülhallgatót és bömböltettem a Forrest Gump zenéit, jól jött....

A célban Márton Daniék nagy éljenzéssel köszöntöttek, volt kis fogadó bizottság az ajtóban, aranyosak voltak. :) Aztán csak a matracomra tudtam gondolni, nagyon sokáig.... A matracon nagyon sokáig meg a zuhanyra tudtam csak gondolni.... Szerencsére a csapatunkból mindenki célba ért, és mivel nem együtt mentünk, mindenkinek voltak saját történeteik és vicceik, így sokat vihogtunk hazáig. :o) 

Ez volt eddig a leghosszabb túrám, és eddig a legkisebb jelvényem. De aranyos, nekem tetszik. Köszönöm a túrás társaknak a jó társaságot, a fuvart, Szalay Anitának, Pálfi Lacinak, Petinek, és Márton Daninak a támogatást. Ha nagy leszek, meghálálom. :)

A Rocki nagyon jó beavatás volt. Robival hétvégén kezdjük el az Országos Kéket. :) Addig meg 

 mondogatom majd a lábamnak, hogy : ,,Mukodj! " :o))