Nagytraverz a város peremén

-Dehát az első akasztás vagy 6 méter magasan van?!... Kérdezem kicsit félően
-Ez van... -nyugtatom magamat.

A kalandvágy mindig erősebb a félelemnél...

Korán érkezünk a bánya bejáratához levezető szűk,meredek ösvényhez. A város még csendesnek tűnik innen a Kis-Sváb-hegy lejtőiről. Talán túl hosszúra nyúlt az éjszaka. Kimondottan azért is érkezünk ilyen korán,hogy lehetőleg ne legyen tömve a fal mászókkal. Tegnap amikor a párommal kinéztünk egy ismerkedős mászásra ide a KSH-ba,szinte fulladozott a fal a sok mászópartitól. Ezért olyan nagy most a kontraszt amikor megérkezünk a falak aljához. Nincs más társaság,csak a némán nyújtózó falak és egy kósza Dolmányos-Varjú amely a meg-megerősödő szélek szárnyán szánkázik felettünk.

Ünnepélyes a hangulatban vagyok. Gyermeki lelkesedéssel kapom magamra a felszerelést mint aki először készül mászni. Szeki most van itt először,ezért Ő kezd :) Tegnap akkora mellénnyel kezdtem a "KSH Triumvirátusban",annyira dekoncentráltan mozogtam,hogy komoly erőfeszítéseket kellett tennem ahhoz,hogy kimásszam az utat. Tanulság: 100% koncentráció! Mindig! Indulhatsz! Adom ki a jelszót egy bemelegítő ötöshöz és Szeki már akasztja is az első nittet az Erős Zsoltról elnevezett útban. Kicsit nehéz megkülönböztetni ezt a mellette haladó "Út a Kancsendzöngára" úttól így most sem tudom pontosan,hogy melyik utat is másztuk... Igazi élménymászás. Kicsit balra harántol az út a standba,végig kompakt kövön. Most jóval összeszedettebb vagyok. Érzem az áramlást. A mozgás természetes és folyamatos. Mint egy jól betanult mozdulatsor. Élvezem ahogy időnként nekitámad a szél a falaknak,ahogy mozgásba hozza a körülöttünk hajlongó fákat. A "Kiss Peti direkt" következik VI+/VII- ért. Az út kunsztja tulajdonképpen a beszállást képező 3 méteres platni. 2-3 egészen jó fogással indít a kissé áthajló pocakban,de utána fogás szegénnyé válik az út és egyensúlyozva,lépkedve lehet csak túljutni a kunszton. Szekit ismét előre engedem. Tegnap már másztam ezt az utat és magamban az "Erőss Zsolt direktre" hangolódom. Próba. Újabb próba aztán egy kis zuhanás a földig. Nincs semmi baj,de most nem sikerült Szekinek elkapni a dolog lényegét. Átcuccolunk az "E.Zs. direkthez". Most én kezdek. A "flow" ismét megvan,de az út közepén megállok egy pillanatra,hogy Szeki egy fotót készítsen. Ez teljesen kizökkent a koncentrációból. Egészen a kiszállásig könnyű az út. Olyan IV+/V-ös részeken halad. A vége egy áthajló tömb,viszont a fogások jók és a nittek is biztonságos helyen vannak befúrva (VII-). Kissé jobbra belefogok egy masszívnak tűnő fogásba,felhúzom magam és feljebb lépek. Balra észreveszek egy jónak tűnő fogást,de a bal kezem foglalt,mert ostoba módon az imént bal kézzel fogtam meg a jobbra eső húzó fogást,így most egymást keresztezi a két karom és már moccani sem tudok az áthajlásban. Csapdahelyzet. Már készülök az esésre,de valahogy erőből átegyensúlyozok egy lépésre és ott vagyok a standban.

Nem vagyok büszke erre a befejezésre. Megint nem koncentráltam eléggé. De az út így is megvan. Szeki következik. Kicsit Ő is elmolyol a végével de neki is megvan végül. Leeresztem és egy kis pihenő után ismét nekivágok az útnak. Kicsit megint elbénázom a végét,de most már megvan a kulcsfogás a végén. Közben elmúlik 9 és még senki! Itt a város szívében a fal és sehol senki?!... :) A "KSH Nagytraverzet" nézegetjük. Ilyet úttal még soha nem találkoztam itthon. Tulajdonképpen a bánya jobb tövétől indulva keresztül traverzeli az egész falat a "K.P. direkt" út standjáig. Impresszív. Viszont az első nitt jó 5-6 méter magasan van!!! Kezdek aggódni. A nagy aggódásomban hirtelen az veszem észre,hogy már fel is léptem és egy oldalazó repedés jól kivehető párkányát markolom. Izgalmas egyensúlyozó rész következik. Már nincs messze az első akasztás. Meglepő milyen nyugodt vagyok. Egy esés komoly is lehetne már ebből a magasságból... Még egy reibungos lépés és a nitt mellett vagyok. Akasztok,húzom fel a kötelet. Kattan a karabiner nyelve ahogy beleakasztom a kötelet. Béke. :) Elmúlt a veszélyhelyzet. Megint szórakozottá válok. Csak lötyögök. Meg is torpanok egy résznél. A lábam megcsúszik egy lépésen, a kezemből kitörik egy fogás...elvesztem az egyensúlyomat és kibillenek a falból. Nem esem nagyot. Épp a nittnél történik mindez. Kellő figyelmeztetés... Indulok tovább.

Átharántolok a nagy barlangszerű repedés felett. Az út könnyebbé válik. A nittek itt egy picit cikk-cakkba vannak. Kihosszabbítás itt nem árt! Még 2-3méter és ott vagyok a standban. Úgy egyeztünk meg,hogy Szeki utánam mászik,mintha nagy falon lennénk. Jó,akkor standolok. Tapogatom a beülőm jobbra balra,de nincs nálam semmi,csak 2 HMS,a pruszik zsinórom,meg a reversóm... "Micsoda amatőr vagyok" Gondolom magamban. Mindig odafigyelek a technikai részletekre és most nem hoztam fel semmit... Tiszta gáz. Soha nem történt még velem ilyesmi!... Improvizálok. Az egyik HMS-t,amin a Reverso van leveszem a beülő füléről,de amikor leakasztom lezuhan a biztosítóeszköz. Szégyen. :) Milyen jó,hogy nincs itt senki! :D Egy szorítő nyolcassal kibiztosítom magam és Szekinek leeresztek egy kötélhurkot. Ráaggat pár dolgot én pedig felhúzom majd elkészítem a standot. Útközben ahogy mászik csinálok Szekiről pár igen jó akcióképet. Ha mást nem is de a fényképezőgépet azért felcipeltem a hátamon! :) Közben alattunk megjelennek az első mászók. Egymás után leeresztkedünk. Még egy parti érkezik. Két raszta Punk. :) Ideje lesz cuccolni.

Robi